--------------------------------------------------------------------------
Nanosecundum
Világűr. Milliónyi csillag. Milliónyi bolygó. Milliónyi rejtély.
6 éve távol. Sötétség. Csend. 21 ember. Az őrület határán állunk. Egy cél. Sok év ‑ túl sok. Nincs családunk. Nincs jövőnk ‑ nincs múltunk. Csak a cél.
Megtalálhatjuk?
...remény...
Hiba. Fájdalom és szenvedés. Sötétség.
Hol van? Hol van?!
...segítség...
Visszatérhetünk?
Megmenekülhetünk?
16% - ennyi volt hátra. Egy élet álma. Nem. Több életé. Millióké. Semmivé foszlott. Hamu a szélben. Nincs szél. Nincs hamu.
Egyetlen vészjel. Ennyire van időnk.
...remény?
Évek múltak. Évek múlnak. Csend és sötétség. 8 ember. Az őrület határát átléptük.
Egy cél. ‑ Túlélés.
Egy cél. ‑ Halál.
--------------------------------------------------------------------------
Microsecundum
A végtelen Világűr. Milliónyi csillag és milliónyi bolygó ‑ mind milliónyi rejtélyt rejtenek magukban.
6 éve vagyunk távol a Földtől. A sötétség áthatolhatatlan, csupán a csillagok távoli fénye ad útjelzést. A csend süketítő és elképzelhetetlen azok számára, akik nem jártak idefenn. 21 ember indult útnak. Az őrület határán állunk nap, mint nap, hiszen ez idő alatt nem tudtunk kommunikálni szeretteinkkel. Csupán üzeneteket hagyhattunk számukra. Ki tudja, megkapják-e időben?
Egy célunk van. Ez motivál és mozgat mindnyájunkat. Ám sok év telt el ‑ túl sok. Nem, nem erre a 6 évre gondolok, hanem az időeltolódásra a Föld és köztünk. Fénysebességet megközelítő sebességgel utazunk. Otthon már 30 év is eltehetett. Nincs családunk. Nincs többé jövőnk ‑ s már múltunk sincs. Csak a cél maradt számunkra és a tudat, hogy ezzel az emberiséget szolgáljuk.
Megtalálhatjuk vajon? Elérhetjük az álmunkat és választ találhatunk a tudomány kérdéseire?
...a remény erősen él bennünk...
Egy végzetes hiba, mely fájdalmat és szenvedést okoz. Ki volt a hibás? Már magam sem tudom. Csak a szenvedésre és sötétségre emlékszem.
- Hol van? Hol van a kapcsoló?! Siessetek!
...könyörgöm...valaki...segítsen...
Istenem, mond, visszatérhetünk? Láthatjuk valaha újra a Földet, az óceánt, a hegyeket, szívhatjuk újra bolygónk általunk szennyezett, de ismerős levegőjét?
Megmenekülhetünk?
16% ‑ ennyi volt hátra utunkból. Ennyin múlott, hogy elérjük célunkat: egy élet álmát. Nem, nem egyét: milliókét. Annyian helyezték belénk a bizalmukat. Olyan gondosan választottak ki minket a feladatra. De mindez semmivé foszlott. Hamu, melyet a szél oly gyorsan szór szét, hogy észbe sem kapunk, már el is tűnt kezünkből. De itt nincs szél ‑ és nincs hamu sem.
Egyetlen vészjel. Ennyire van időnk, mielőtt a főrendszer leáll és megszűnik minden kommunikációnk a bázissal.
...a remény él még bennünk?
Évek múltak el. Hosszú, hosszú évek. Csend és sötétség ölel körbe bennünket. Sehol egy ismerős fénysugár. Minden idegen. Minden hideg. 8 ember bolyong a hajón. Az őrület határát már rég átléptük.
Egy cél. ‑ Túlélés.
Egy cél. ‑ Halál.
