Árulás

Az utolsó enter leütése után tudtam, hogy hatalmas hibát követtem el.

Elszállt a szép emlékek mámorító köde, a büszkeség megrészegítő érzése.

Olyan tisztán láttam minden szavam súlyát és árulását, hogy elszörnyedtem saját magamtól.

"Hogy tehettem?!" - csak ez zakatolt az agyamban.

"Azért van a fejed, hogy gondolkozz vele..." - szólt egy gúnyos hang a fejemben. - "Látom nem értetted meg a gondolkozz-mielőtt-kinyitod-a-szád jelentését." - Vagy esetemben gondolkozz-mielőtt-bármit-leírsz-és-elküldessz.

Látnom kellett volna! Látnom kellett volna, hogy minden egyes leírt mondatommal elárulom Őt! Miért nem láttam!? Miért nem figyeltem Rá?! Az Ő érzéseire!

Hogy lehetek ilyen önző...?

"Hogy lehetsz ilyen ostoba?" - szólt az előbbi gúnyos hang. - "Oly nagyra vagy azzal a sok eszeddel... Erre tessék. Végül csak kiderül, hogy egy meggondolatlan, ostoba liba vagy!"

Azt mondta, nem haragszik. Azt mondta, nem gond...

Miért nem hiszek neki?

De ha még el is hiszem, hogy megbocsátott... magamnak akkor sem tudok...

"Túl élénken emlékszel rá, igaz? Túl jól látod, hogy mit nem kellett volna leírnod, IGAZ?! ... És nem mellesleg..."

Igen...

Minden régebbi hibámat látom...

Valahányszor megbántottam...

Valahányszor fájdalmat okoztam neki...

Túl sokszor...

...túl sokszor...

...és ki tudja hányszor bántottam meg úgy, hogy észre sem vettem...

Bár néma lennék, hogy ne tudjam elmondani, azt amit nem szabad. Vagy inkább törnének le az ujjaim, hogy leírni se tudjam!

Bár visszacsinálhatnám...





Durva vagyok, erőszakos vagyok, figyelmetlen vagyok...



VÁLTOZTATNI AKAROK!!!



Istenem, segíts!








Te, aki most olvasod!
Mindenki!

Csak egyet tudok tanácsolni, de ezt fogadd meg, mert semmit, SEMMIT sem lehet ebben az életben semmissé tenni!
"Gondolkodj, mielőtt cselekszel. Gondolkodj, mielőtt beszélsz."

Kínzás

Mindenki ismeri, milyen, amikor valakit kifognak maguknak az emberek és saját örömükre piszkálják, kínozzák a kiszemelt "áldozatot."

Persze ezt sokan nem tapasztalták meg a saját bőrükön...

Azok, akik átélték, milyen az emberek gonosz megjegyzéseinek célkeresztjében lenni, tudják, hogy milyen nehéz ezt elviselni. Természetesen nagyban függ az adott személy karakterétől is, hogy hogyan éli meg a dolgot: vannak, akik látszólag egy vállrándítással elintézik a dolgot, másokat tényleg hidegen hagy a tömeg kegyetlen játéka. Ám vannak, akik gyengék... Nem, nem ez a megfelelő szó rá. Vannak, akik érzékenyebbek.

Nekik sokkal nehezebb eltűrni a kegyetlenkedéseket.

Az ilyen személyeknél, ha túl sokáig tart, vagy túl durva a piszkálás módja, az is előfordulhat, hogy öngyilkosságot követnek el.

Hiába próbálják bizonygatni kínzói, hogy igazán nem volt olyan elviselhetetlen és bántó, amit csináltak, nem menekülhetnek el a felelősség elől. Mert igenis nagy szerepük volt abban, hogy az a személy véget vetett a saját életének.

Egy ismerősöm ezt mondta az öngyilkosságra:

"Sajnos ez a kor egyik sajátossága. Főleg a fejlett társadalmakban." 

Én így válaszoltam neki:

"Nem. Ez az emberek egyik sajátossága. Hogy bár beképzelt módon többnek tituláljuk magunkat az állatoknál, mégis képesek vagyunk valakit addig bántani és kínozni, míg az nem lát más kiutat, csak a halált.

Miért jó ez nekik? Olyan szórakoztató látni más szenvedését? Akkor a sajátjuk miért nem olyan szórakoztató?

Álszentek tömege, akik csak csapatban mernek beszélni, de ha egyedül kell kiállniuk valamiért, csak nyüszítenek és hebegnek. Gyáva népség, akik az ember háta mögött szórnak szitkot a másikra, de mikor szemtől szemben állnak, nem mer a szemébe mondani semmit sem, de mint a kígyó, simulékonyan hízeleg és tekereg, csak ne kelljen szembenéznie a másikkal.

Igen, ilyen az emberek természete. A gyávaság az alapköve, s ez sokakat nem is zavar. De csak egy ember kell, aki kiáll a kínzott mellett. Csak egy ember, aki nem a fülét-farkát behúzva hallgatja, míg mások gúnyt űznek egy emberi lényből.

Egyetlen egy ember.

Mert még ha ez az egy ember nem is képes megállítani gonoszkodásokat, akkor is segíthet az "áldozatnak", hogy kitartson. Ha van valaki, aki kitart mellette és támogatja, az mindennél többet jelent."

Természetesen ott van a család. Ez is sokat jelent. De van, akinek nem olyan a kapcsolata a szüleivel, testvéreivel... Ráadásul a család nincs jelen a kegyetlenkedésekkor (amik a kamaszoknál legtöbbször az iskolában történnek).
Ezért szükséges egy személy ebből a környezetből.




Minden bizonnyal lesznek emberek, akiket hidegen hagy, amit írtam. Mások talán nevetni fognak rajta.

De a véleményem az, hogy ha valaki tényleg többre tartja magát egy állatnál, akkor legalább annyit megtesz, hogy kimarad mások piszkálásából.

"Nem teszek olyat mással, ami nekem is fájna."

Próbáljatok meg eszerint viselkedni.

Super and Natural 3 - The Last One

Helló mindenki!

Pár napja néztem meg az utolsó részt is a Supernatural (Odaát) 6. évadából és meg kell mondjam, nem dobott fel a dolog.

Eredetileg akartam írni az évadról egy amolyan végső, átfogó összefoglalást... De megnéztem az utolsó részt és nem ment. Tudjátok, csak néztem és néztem tátott szájjal, közben meg azt gondoltam: Hé! Mégis mi a fene folyik itt?! Aztán csak bámultam a képernyőt, és sehogy sem tetszett amit láttam.

Amikor pedig végeztem és leültem a gép elé, hogy na most akkor írok egy bejegyzést így a nagy évadzáró epizód után... nem ment. Valahogy nem jöttek a szavak.

Csalódott voltam, mert egyáltalán nem tetszett a végkifejlet. Ugyanakkor el kellett ismernem, hogy az írók hozták a jól megszokott Supernaturalos élményt és hogy ilyen szempontból teljesen rendben volt mind az évad, mind a lezárása.

De ezzel együtt ott volt egy keserű érzés a számban, hogy ez így nem stimmel. Ez így rossz. Természetesen ezt csak a bennem lévő rajongó mondja. Hogy ez az egész így nem jó. Tisztában vagyok ezzel. De akkor is idegesítő...

Szóval mindent összevetve, egy remek Supernatural évadot "végeztem ki" (bár volt ennél jobb évad is). 

Innentől kezdve csak remélni tudom, hogy a 7. évad valamilyen módon eltünteti ezt a kellemetlen érzést, ami folyamatosan azt szajkózza: valami itt nem stimmel.

Addig is minden jót és nézzétek a Supernaturalt, mert ha néhol idegölő is tud lenni, attól még egy nagyszerű sorozat.

(+1 megjegyzés: a hetedik évad első része 0 eredménnyel járt. Várom a többit.)

Super and Natural 2 - Anyuci?

Ahogy ígértem, itt a Supernatural 6. évadának újabb értékelése. Immár túl vagyok a 16. részen és igen vegyes érzelmek kavarognak bennem.

[Spoiler veszély!]

Első körben kénytelen vagyok leszögezni a tényt, hogy képesek voltak a készítők olyan sztorival előállni, ami továbbra is fenntartja a nézők érdeklődését. Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a vége, és hogy hogyan folytatódik a 7. évad.

De most egyelőre térjünk vissza az eddig látottakhoz.

Sam karakterének kellemetlen változása, sokakat szíven üthetett, ebben biztos vagyok. Sam megítélése egyébként is sokat ingadozott, változott az évadok során: kedves kis egyetemista, aki normális életet akar élni és ki akar maradni a családi bizniszből; okos és ravasz vadász; rejtélyes csoda gyerek, akire titokzatos "végzet" vár és a sárgaszeműnek nagy tervei vannak vele; áldozat, aki csak jót akar, de rossz módszerekkel; önfejű szörnyeteg, aki nem tudja, hol a határ; megszállott, kissé szánalmas drogos; önfeláldozó ember, aki minden addigi hibáját kívánta jóvátenni élete feláldozásával. Az egyes szerepekkel párhuzamosan gyűlölték, imádták vagy sajnálták a nézők az fiatalabbik Winchestert.

Ám ebben az évadban olyanná vált a karaktere, amilyet talán még démonvér-függősége alatt sem feltételeztünk volna róla. Egy teljesen komor, kegyetlen, számító dögöt kaptunk, akit nem érdekel más, csak hogy elpusztítsa a célpontot... bármi legyen is az ára. Beszéd stílusa, megnyilvánulásai egyáltalán nem emlékeztetnek egyetlen régi Samre sem. A kedves, empatikus srác helyett, aki törődik az áldozatokkal, egy információ éhes robotot kapunk, aki magasról tesz mások érzéseire.

Gyanús, gyanús és egyre gyanúsabb, Deannek pedig már a hideg futkos a hátán Sam viselkedésétől. Apropó, Dean!

Meg kell mondjam, Dean nagyon jól hozza az apa figurát; nem mellesleg jól is áll neki. Lysáéknak köszönhetően az idősebb Winchester egy másik oldalát sikerül megismernünk. Új helyzet teremtődik nekik köszönhetően, hiszen Deannek most már 2 családja van. Pozitívum, hogy Dean nem megy el Sammel, amint a srác felbukkan. Úgy érzi Lysáéknak nagyobb szüksége van rá és csak azután ment el testvéréhez, hogy a nő rábeszélte, hogy neki egyelőre Sam mellett van a helye.

A vámpíros részben (ami bizonyos szempontból nagyon vicces volt a Twilightos poénok miatt, másfelől rémisztő és megdöbbentő Sam viselkedése okán, ami ekkor vált először teljesen egyértelművé) Dean irtózatosan szenved attól, hogy el kell veszítenie Lysáékat... annyira, hogy elmegy hozzájuk elbúcsúzni. Ez viszont nagyon rossz döntés volt, hiszen miután mégis kigyógyul Dean a vámpírkórságból, Lysa nem akarja, hogy újra veszélybe kerüljenek Dean miatt. Ki akar maradni ebből az egész szörnyűségből.
Az idősebb Winchester pedig (keserűen, de) békén hagyja őket, hiszen nem akarja, hogy bajuk essen és megérti Lysa érzéseit.
Ám mikor Ben felhívja a férfit és azt mondja neki, hogy az anyja furcsán viselkedik, Dean mindent faképnél hagyva elmegy hozzájuk. Mint később kiderült, valójában csak arról volt szó, hogy Lysa randizni készült. Érdekes látni, hogy Ben 1 év alatt mennyire megkedvelte Deant és még annak ellenére sem hajlnadó lemondani róla, vagy igazán haragudni rá, hogy a férfi elhagyta őket. Sőt, a srác az, aki őszintén és nyersen megmondja Deannek, hogy éppen a családját hagyja el.

Biztos vagyok benne, hogy Lysáék-féle történeti szál még nincs lezárva, és remélem, hogy valahogyan rendbe hozzák a dolgokat.

Visszatérve a fő történetei szálra, mint kiderül Sammy egy csöppet hiányosan került elő a pokolból: a lelkét lent felejtették. A többség (vagyis szinte mindenki) azon a véleményen van, hogy nem tanácsos visszahozni Sam lelkét a testébe, mert Luu és Michael boxzsáknak használja azt. Sam lelkének állapotát Castiel fogalmazta meg a legjobban, miután az visszakerült a fiú testébe: "Olyan, mintha élve megnyúzták volna".
A legfőbb érv a lélek visszahozatala ellen annak állapota volt. Egy ilyen tönkretett lélek miatt, amit már több, mint 1 földi éve kínoznak (ráadásul a Pokolban ez az idő sokkal, de sokkal hosszabb), Sam elveszítené az eszét és vegetáló zöldségként élné le hátralevő életét.
Természetesen Dean makacskodik és nem hagyja annyiban a dolgot, mivelhogy "bármi jobb, mint a mostani RoboSam". Szó szót, tett tettet követ, végül a Nagy Kaszás (az ő átmeneti visszatérésének nagyon örültem) segítségével kihozzák a dutyiből Sammy lelkét. Érdekes volt az a téma, amit a Halál pedzegetett: a léleknek nagy ára van és valaki ezzel akar kereskedni (erre egyébként már Baltazar is utalt, hangsúlyozva, hogy főleg a mostani helyzetben ugrott meg a lelkek értéke).

Az egyetlen dolog, amit furcsállok az egész "visszahozzuk-e Sam lelkét" vitában, hogy sem Dean, sem más nem hozta fel érvként, hogy az a szerencsétlen lélek már több, mint 1 éve lent rohad, és a lehető legnagyobb embertelenség lenne hagyni, hogy tovább szenvedjen. Nem értem, hogy egy ilyen fontos és nyomós indokot miért nem említettek...

Tehát ott tartunk, hogy minden "happy" Sam visszakapta a lelkét, a Halál plusz ajándékként még egy szép kis falat is rittyentett Sammy káros emlékei köré, hogy ne bomoljon meg a srác elméje. Gondoltam magamban, az évad további része azzal fog foglalkozni, hogy mi lesz, ha leomlik szép lassan (avagy hirtelen) a fal, illetve ott van még az a bizonyos mennyei polgárháború is, amiből eddig semmit sem láttunk. Csak Castiel "jelentéseiből" tudunk meg egy-két dolgot. Ám nem elhanyagolható tényező, hogy ha Casék veszítenek, Raffael ott folytatja az Apokalipszist, ahol abbahagyta. Továbbá az eltűnt mennyei fegyvereket is vissza kéne szerezni (ami meg is történik a 15. részben). (Nem mellesleg Istennek még mindig se híre, se hamva.)

Ha csak ennyire lehetett volna még számítani a 6. évadban, vígan nézegettem volna a részeket. Az ám, csak hogy jön az újabb "szint": a Purgatórium. Nem rossz ötlet, komolyan. Igaz, hogy az értelmezését egy kicsit módosítják, hiszen a sorozatban a szörnyek "lelke" kerül ide, de ez nem probléma.
Csakhogy felbukkan Miss Mindenek Anyja. Azt hiszem, számomra ez is egy olyan történeti csavar, ami a történet előrehaladtával nyeri el értelmét. Ám egyelőre kicsit furcsának vagy erőltetettnek érzem Evet, a mindenek anyját. Hiszen mi is történik: két sárkány szüzeket áldozva kinyitja a Purgatórium kapuját, anyuci átlibeg rajta, majd BUMM! Itt az összes szörny megteremtője, aki ráadásul a jól megszokott drágaságok mellé kreatívan tud létrehozni totálisan új szörnyikéket is.
Oh, yeah!
Szóval jön a kérdés: hogyan győzzünk le valamit, ami erősebb, mint Luu, bármikor új és ismeretlen szörnyek hadát tudja létrehozni és ráadásul semmit sem tudunk róla?

A kérdésre minden bizonnyal választ adnak az elkövetkezendő epizódok. Biztos vagyok benne, hogy a forgatókönyvírók kitaláltak valami ütős, igazán Supernaturalos megoldást, amivel a nézők többsége elégedett. De addig is míg meg nem tudom, hogy mi lesz, hogy lesz, gyanakodva várom a fejleményeket.

Így az értékelés végén meg kell említenem, hogy a 6. évad igazán pozitív oldala a humor. Talán még gyakrabban is fordul elő, mint a többi évadban. Elég csak megemlíteni azt a részt, amikor a testvérek átkerülnek a mi világunkba. Vagy ott van Castiel emlékezetes TV nézős jelenete, nem is beszélve a Meggel való smárolásról és a Winchesterek különböző szövegeiről, amikkel lehívják Cast a Mennyből.

Szóval mindent összevetve a 6. évad hozza az eddigi évadok szintjét, új dolgokkal rukkol elő és továbbra is izgalmas. Én személy szerint szívesebben nézném meg az angyalok polgárháborújának alakulását, mint Eve világuralmi, szörnykreáló tevékenységét.
Sajnos azzal kell "beérnem", amit a forgatókönyvírók kitaláltak, így nem tehetek mást, minthogy türelmesen várom a híreket az angyalok háborújáról és közben kíváncsian várom, hogy mire mennek a Winchester tesók a Mindenek Anyja ellen.

Super and natural

Oh my God! It's so awesome!

Bocsi az angolért, de mostanában a Supernatural (Odaát) című sorozatot nézem, és csak az első 3 évadot szinkronizálták le. Úgyhogy mostanság eléggé rá vagyok állva az angol nyelvre.
 

Alapvetően nem akartam írni az Odaátról a blogomban - legalábbis véleményt vagy kritikát (de egy fanfiction történetre már van ötletem). De tegnap végeztem az 5. évaddal és (naná, már miért is ne?) hajtott a kíváncsiság, hogy vajon azok után, ami történt, mégis mivel folytatódhat a sztori. Szóval tegnap olyan éjfél előtt 10 perccel elindítottam a 6. évad első részét, és mohón néztem, hogy mégis mi lesz, mi fog történni?

Nos, azt tudnotok kell, hogy nem szeretek egy rész alapján ítélni. De tényleg. Viszont, már az 5. évad utolsó részénél úgy éreztem, hogy az úgy pont jó lenne egy "The End"-nek.
[SPOILER VESZÉLY!]→ Végül is szinte mindent elrendeztek: Sam feláldozta magát (nem mintha ez olyan örömteli dolog lenne, de azok után amennyi dolgot elcseszett valahogy illet a karakteréhez egy ilyen "végső jóvátétel" dolog), Mihály és Lucifer jó messze az emberektől egy kalitkában csücsölnek és boldogíthatják egymást az örökkévalóságig, Bobby jár és vadászik, ahogy mindig, mióta a felesége meghalt, Castiel (megjegyzem az egyik kedvenc karakterem) visszakapta angyali erejét és hazatért a mennybe rendet rakni, Dean pedig végre kiugorhatott a vadászosdiból, lett egy csodálatos felesége és fogadott fia. Szóval, még ha Deant emésztette is Sammy elvesztése, alapvetően minden esélye megvolt egy ilyen család mellett, hogy a idővel fájdalma csökkenjen, és boldog életet éljen.

Erre fel jön a 6. évad, amiben kezdésnek a semmiből visszakapjuk Samet meg kb. egy egész famíliát az anyai ágról, akiket valami ismeretlen, nyomtalanul eltűnt, misztikus hókuszpókusz hozott vissza. Ja és ráadásul senkinek sincs fogalma arról, hogy miért. Egy biztos, hogy éjszakai lények nappal vadásznak, vérfarkasok félholdnál gyilkolásznak és egy Deanék által levadászott dzsinn hirtelen előkerült ivadékai akarnak bosszút állni a tesókon.

+ Mint kiderült Sam nem sokkal a ketrecbe zárós akció után visszatért, csak nem szólt Deannek. Ami alapvetően félig jó, félig rossz döntés volt, hiszen Dean pont azért szenvedett annyit, mert Samet halottnak hitte.

Mindegy ezen már nem lehet változtatni, de hogy a démonok, angyolok, Lucefer, Mihály és az Apokalipszis után mit tudnak kitalálni, ami hozza az első 5 évad színvonalát a sztori terén, arról fogalmam sincs...

Ahogy mondani szokás: remélem a legjobbakat, felkészülök a legrosszabbakra.

Egyet viszont megígérhetek: a 6. évadot ennyivel nem intéztem el. : )

Addig is nézzétek a Supernaturalt (legalábbis az első 5 évadot mindenképpen).