Eszperente percek

Eme bejegyzésbe legépelek egy eszperente elme remeket(?).

Nehéz lesz? Elmém nemet felel eme kérdésre.

Elképzelem, s elmesélem, merre szedte-vette Mekk Elek, Elemér eprét.
Ez meg értelmetlen lenne? Eme esemény m'ért mekeg erre? Mekeg? Merengve mekegve kérdez!

Kérdés kérdésen, szegény fejem! Ez értelmetlen, s még én sem értem! De nem lesz ez fejemben kérdés, mert befejezem és eme percben elmegyek!
Kérdenéd, merre? Elmém e kérdésre még nem felele, de elvben remek lenne Debrecen...

De messze még eme éden!

Megyek, mert Debrecenbe el nem érek... ^^

(Te meg segíts Mekk Eleknek! Szedjétek le Elemér eprét, s remek kedvel, serényen egyétek meg!)

Tükör suli - 2. rész

2.

 Ma rendkívüli gyűlés volt a kápolnában. Senki sem tudta az okát, de sokan a végzős nekromanták legutóbbi szórakozására tippeltek. (Azóta sem sikerült kifogástalan állapota visszaállítani a hullákat. Tegnap olyan rossz volt a helyzet, hogy 21-ből csak 3 működött.) 

 A professzorok is furcsán viselkedtek: egy részük idegesen pislogott felénk és folyton csendre intett, míg mások olyan szadista pillantásokat vetettek ránk, hogy mindenkit kivert a víz. 

 Természetesen egyik sem gátolt meg bennünket a beszélgetésben és a találgatásban. Sőt, minél tovább kellett várnunk, annál nagyobb lett az általános zsivaj. Már a megbűvölt papírrepülők is előkerültek és idézett állatszellemek kezdtek röpködni a fejünk felett, amikor a teremben pillanatok alatt eluralkodott a csend. 

 A Mester lépett be az egyik oldalajtón keresztül, s jelenléte elég volt ahhoz, hogy azonnal elüljön a lárma. Minden tekintet felé fordult és kíváncsian vártuk, hogy elkezdjen beszélni. 

 - Ifjak! – zengett végig hangja a termen. – Szomorú okból kellett ma gyűlést elrendelnem. – Pillanatnyi szünete tartott, kíváncsiságunk pedig rohamosan csapott át félelembe. Amikor így kezdte a Mester a beszédét, annak sosem volt jó vége. – Szomorú és szégyenteljes okból. Mint tudjátok, iskolánk egyike az ország legjobbjainak. Ezért az eredményért pedig minden évben keményen meg is dolgozunk. Ám úgy tűnik, sokan közületek nem érzik át ennek a fontosságát – jelentőségteljesen végignézett rajtunk. - Akadémiánk jó hírneve forog kockán! S ennek érdekében, sajnos, kénytelen vagyok lépéseket tenni. 

 A levegő megfagyott körülöttünk. Szinte vágni lehetett a feszültséget. Senki sem beszélt, senki sem moccant. 

 - Sajnos, kénytelen vagyok rendkívüli jegyértékelést elrendelni. 

 Mindenki megdöbbent. Soha, semmilyen esetben nem fordult még elő, hogy előrehozták volna a félévi értékelést. Hiszen alig telt el egy hónap az utolsó óta! 

 - Nyugalom, gyermekeim, nyugalom! – Arcán szerető mosoly terült szét, de szeméből sugárzott a ridegség. – Minderre csak akkor kerül sor, ha egy hónapon belül nem sikerül növelni az akadémiánk átlagát. Biztos vagyok benne, hogy megbirkóztok a feladattal. 

 Többen összenéztünk. Ez inkább hangzott fenyegetésnek, mint megnyugtatásnak. 

- Még valami. A kripták hullái az akadémia tulajdonát képzik. A kínzórendben pontosan megtalálható, hogy milyen büntetés jár az iskola tulajdonának megrongálásáért. Azt hiszem, senki sem szeretné elintézni a saját azonnali elszállítását. De ha mégis – folytatta továbbra is kedvesen mosolyogva -, akkor állok rendelkezésére az illetőnek a nap bármely szakában. 

 Még egyszer végignézett rajtunk, felmérve szavai hatását, aztán távozott azon az ajtón keresztül, amelyiken belépett. De a csend még másodpercekig nem oldódott. Mindannyian döbbenten ültünk. 

 Javítani az átlagunkon. 

 Javítani... 

 - Hiszen ez lehetetlen! - suttogta kétségbeesetten a mellettem ülő. 

 - Igen, ez az... - válaszoltam színtelen hangon. 

 Vajon ki lesz a következő?

Kicsit sokáig tartott, de végre elkészült a második része a Stephanus Mágus- és Nekromantaképző Akadémia mindennapjait bemutató sorozatnak.

Már készülőben van a 3. rész is! : )
Link az 1. részhez: Tükör suli - Bevezetés és 1. rész

Példa a külső sötétedés belső hatásaira

Időpont: 22 óra 57 perc
Helyszín: otthon, a számítógép előtt

Bátyám:   Mit csinálsz a nettel?!  >: |
Én:          Milyen Anettel?   O.O

Azt hiszem, ez a példa igen jól mutatja, hogy a külső sötétedés az emberi agyra bizonyítottan nagy hatással van.
(Értsd: éjfél környékére nem biztos, hogy minden az, aminek hallatszik... )

Mr. Betegség

"- KATONA! HELYZETJELENTÉST!

 - Uram, alássan jelentem, a helyzet betegség, uram!"

Durr és bumm bele! A helyzet valóban betegség. Méghozzá nem is akármilyen! Ez az én kötelező jellegű, szezonális, sajátos és utánozhatatlan arcüreggyulladásom, megfűszerezve egy csipet torok fájással és köhögéssel.

Ugye milyen jól hangzik?

Nos, ha másra nem is, de arra tökéletesen megfelel, hogy kiírjon az orvos egy hétre... vagy kettőre. Még nem lehet pontosan tudni, főleg hogy csak hümmögött az orra alatt és annyit mondott: "jövőhét hétfőn találkozunk." Én meg vállat vontam és távoztam a receptekkel a kezemben. Ha hétfő, akkor hétfő.

Az egyetlen dolog, amit nem értek az orvosoknál: miért nem mondják meg, hogy mi bajom van?

Lehet, hogy ez csak egyedileg az én háziorvosomnál fordul elő, de ő aztán soha meg nem mondja. Írja a receptet, mondja, hogy mikor jöjjek vissza, de velem még életemben nem közölte, hogy az aktuális betegségem egy kis megfázás, netán fertőző torok gyulladás vagy esetleg némi tüdőbaj lenne-e?

Lényeg a lényeg, csak azért tudom, hogy arcüreggyulladásom van, mert már volt ilyenem.

Micsoda megkönnyebbülés!

De legalább jó ismerősként köszöntöttem az én kedves arcüreggyulladásomat. Mert bizony régi ismerősöm már és legalább évente egyszer meglátogat, hogy nem létező hiányérzetemet csökkentse. "Sajnos" egy látogatás alkalmával nem időzik túl sokáig (csupán egy vagy két hétig). De "boldogít" a tudat, hogy jövőre találkozhatunk "ugyanitt".

Tehát jelenleg Mr. Arcüreggyulladás a vendégem és tiszteletére rendkívüli szabadságot vettem ki az iskolából.

Azt hiszem megyek is, mert úgy érzem, erősen és fájdalmasan hiányol.

Mindenkinek békés, orvos és betegség mentes "tavaszt" kívánok! ^ ^

Tükör suli - Bevezetés és 1. rész

[A TÖRTÉNET ALAPJÁT ISKOLÁM SZOLGÁLTATTA, DE EZT AZ ALAPOT KÉNYEM KEDVEM SZERINT SZABADON FORMÁLTAM ÉS ALAKÍTOTTAM!]

Bevezetés 

A nevem Lych Hoheim és a Stephanus Mágus- és Nekromantaképző Akadémiára járok. Az A osztályba a „holtnyelv mágia” szakra jelentkezők kerülnek, a B-be az „modern mágia” szakosok, a C-be a „harcos” szakra jelentkező vérfarkasok, a D-be pedig a „nekromancia” szakosok. 

Én az utóbbin vagyok harmadéves. Átlagosan telnek napjaim: tanulok és harcolok a túlélésért, hiszen félévente, a legrosszabb tanulmányi átlaggal rendelkező tanulókat elviszik a suliból. Hogy hová azt senki sem tudja. Egy biztos: soha, senki sem találkozik többé velük. 

1. 

Na, igen. A mai is csak egy átlagos nap volt a suliban. Nem történt semmi érdekes... Jó, jó! Igaz, hogy a C-s vérfarkasok már megint nekiálltak acsarkodni, mert a B-s máguscsajokat épp arra fújta a temetői kergeszél, de ez nem olyan nagydolog. Sőt! Majdnem mindennapos eset, hogy a tesztoszteron bajnok holdvonyítók fitogtatják az erejüket – persze csak abban az esetben, ha lányok is vannak a közelben. 

Ó, és ott volt még az a kis malőr a kriptában. De az sem volt egy nagy cucc. Csak a végzős nekromanták szórakoztak egy kicsit, a lepukkant, ócska hullákkal. Igaz, hogy vagy kettőt-hármat taccsra vágtak... De nem lett belőle nagyobb galiba. A hullagazda szépen rendbe tette őket. 

Szóval, mint mondtam, totál átlagos nap volt a mai. 

Az első óránk osztályszabályozás volt. Elméletileg. Gyakorlatilag meg kialudhattad az előző napi éjféli hullaásás órát. Gyakorlati felmérés volt „realisztikus” körülményekkel. Vagyis pontban éjjel tizenkettőkor meg kellett jelennünk a kerületi temetőben és az előre meghatározott alanyokat el kellett távolítani (majdnem) végső nyughelyükről. Gross prof ugyan sohasem ismerné be, de mindenki tudja, hogy csak az akadémiának kellett pár friss hulla és velünk végeztette el a piszkos munkát. 

A második óra már kicsit húzósabbnak ígérkezett. Átbattyogtunk az egyes számú kriptába, agybázis szervezés órára egy vén nekromantával, Lichstein proffal. (Komolyan mondom, szerintem több rajta a varrás, mint a bőr! Csoda, hogy még él – bár nem vagyok biztos benne, hogy ez a megfelelő szó rá...). 

Lichstein beígért nekünk egy szaftos kis dolgozatot mára. Szó szerint szaftosat, ugyanis mostanság az agybázis szervezés magasabb szintjével kezdtünk el foglalkozni, ami a mirigyek aktiválását is magában foglalja (mindenki döntse el maga, hogy szerinte ez mennyire gusztusos). De hála a Nagy Kaszásnak elfelejtette, vagy csak riogatni akart minket a dolgozat hírével, a fene tudja, de lényeg, hogy nem írtunk. Csak gyakoroltunk. 

Aztán harmadik óra kísértetmű volt, Ninstein professzornővel. Még a legádázabb ellenségemnek sem kívánnám az orosz kísértetművet. Egy borzalom! Egy rendes halált nem tudtak megírni! Csupa groteszk. De úgy tűnik, a nagy kísértetműértők értékesnek tartják, ha már egyszer benne van a kínzórendben... vagy csak minket akarnak szívatni. 

A következő óra holt nyelv volt. Bezzeg ebből nem maradt el a beígért dolgozat! Wauhbert profasszonynál nem is lehet erre számítani. De legalább a témakör elviselhető: misztikus és megmagyarázhatatlan dolgok. 

Ötödik óra gyanánt végig ültünk egy laza agyműködéstant Kresnyikkel az emeleti kriptában. Itt vannak a legújabb hullák az egész akadémián, de nem valami csúcsminőségű darabok. 

Ezt egy laza számmisztika óra követte, amin a csontgráf elméletet vettük. Az utolsó óránk pedig általános nekromancia volt (ismét Kresnyikkel), de az előrehozott halálvizsgák miatt agybázis kezelés feladatokat csináltunk. 

Nos, ilyen egy normális nap a Stephanus Mágus- és Nekromantaképző Akadémián. Ki szeretne átiratkozni?

Miért ne egyél éhgyomorra brassóit?

Ebéd utáni "elment az eszem" állapot XD

AnyucivegyélnekemkiskutyátkiskutyátakarokKISSKUTYÁT! XD Vá! Ittahercegittaherceg! XD

Hú, emberek de rég volt már ilyen! Tisztára felüdülés! Próbáljátok ki!

Kell hozzá:

-egy nem túl normális család

-egy nagy adag éhség, ami kellőképpen elveszi az ember eszét

-egy még nagyobb adag brassói álá anyuci

-egy jó kis ritmusos rock zene (esetemben Social Distortion - Story Of My Life)

Ezeket jó erősen gyúrd össze és formáld tetszés szerint, majd öntsd nyakon egy hatalmas adag jókedvvel és akkor talán elértek az én állapotomba. ; )

Hogy legalább az egyik hozzávalót garantálni tudjam, itt a zene:

Egészségetekre! : D