Mi lenne, ha mindenki úgy nézne ki, mint ami a lelkében lakozik? Mi lenne, ha mindig azt tükrözné, amilyenné élete során vált?
Mit gondolsz -- Te hogy néznél ki?
Nem, nem...
Feledkezz most meg a külsődről: a megjelenésedről, a parádés ruhádról, a cicomás hajadról, a koszos köntösödről, a szakadt nadrágodról.
Vesd le ezeket.
De ne állj meg itt!
Hagyd el a jól ápolt, makulátlan bőröd, a csinos formád, a görbe hátad, az izmos karod, a szép szemed és a nagy pocakod.
Mit találsz?
Szép, amit látsz? Ragyog? Virágzik?
Vagy tán rút? Undorító? Sötét és gyalázatos?
Várj! Nézz mélyebbre!
Igazi-e ez a máz? Ha ránézel a lecsupaszított önmagadra, nem csupán sok éved tapasztalata által rád ragasztott kényszereket látsz? Nem csupán a megfelelési vágyad, a környezeted gátlástalan kielégítése köszön vissza?
Ha lehántod a külcsínt, a kényszert, a megfelelést -- mi marad?
Ha elhagyod az elvárásokat -- mi vagy?
