[A TÖRTÉNET ALAPJÁT ISKOLÁM SZOLGÁLTATTA, DE EZT AZ ALAPOT KÉNYEM KEDVEM SZERINT SZABADON FORMÁLTAM ÉS ALAKÍTOTTAM!]
Bevezetés
A nevem Lych Hoheim és a Stephanus Mágus- és Nekromantaképző Akadémiára járok. Az A osztályba a „holtnyelv mágia” szakra jelentkezők kerülnek, a B-be az „modern mágia” szakosok, a C-be a „harcos” szakra jelentkező vérfarkasok, a D-be pedig a „nekromancia” szakosok.
Én az utóbbin vagyok harmadéves. Átlagosan telnek napjaim: tanulok és harcolok a túlélésért, hiszen félévente, a legrosszabb tanulmányi átlaggal rendelkező tanulókat elviszik a suliból. Hogy hová azt senki sem tudja. Egy biztos: soha, senki sem találkozik többé velük.
1.
Na, igen. A mai is csak egy átlagos nap volt a suliban. Nem történt semmi érdekes... Jó, jó! Igaz, hogy a C-s vérfarkasok már megint nekiálltak acsarkodni, mert a B-s máguscsajokat épp arra fújta a temetői kergeszél, de ez nem olyan nagydolog. Sőt! Majdnem mindennapos eset, hogy a tesztoszteron bajnok holdvonyítók fitogtatják az erejüket – persze csak abban az esetben, ha lányok is vannak a közelben.
Ó, és ott volt még az a kis malőr a kriptában. De az sem volt egy nagy cucc. Csak a végzős nekromanták szórakoztak egy kicsit, a lepukkant, ócska hullákkal. Igaz, hogy vagy kettőt-hármat taccsra vágtak... De nem lett belőle nagyobb galiba. A hullagazda szépen rendbe tette őket.
Szóval, mint mondtam, totál átlagos nap volt a mai.
Az első óránk osztályszabályozás volt. Elméletileg. Gyakorlatilag meg kialudhattad az előző napi éjféli hullaásás órát. Gyakorlati felmérés volt „realisztikus” körülményekkel. Vagyis pontban éjjel tizenkettőkor meg kellett jelennünk a kerületi temetőben és az előre meghatározott alanyokat el kellett távolítani (majdnem) végső nyughelyükről. Gross prof ugyan sohasem ismerné be, de mindenki tudja, hogy csak az akadémiának kellett pár friss hulla és velünk végeztette el a piszkos munkát.
A második óra már kicsit húzósabbnak ígérkezett. Átbattyogtunk az egyes számú kriptába, agybázis szervezés órára egy vén nekromantával, Lichstein proffal. (Komolyan mondom, szerintem több rajta a varrás, mint a bőr! Csoda, hogy még él – bár nem vagyok biztos benne, hogy ez a megfelelő szó rá...).
Lichstein beígért nekünk egy szaftos kis dolgozatot mára. Szó szerint szaftosat, ugyanis mostanság az agybázis szervezés magasabb szintjével kezdtünk el foglalkozni, ami a mirigyek aktiválását is magában foglalja (mindenki döntse el maga, hogy szerinte ez mennyire gusztusos). De hála a Nagy Kaszásnak elfelejtette, vagy csak riogatni akart minket a dolgozat hírével, a fene tudja, de lényeg, hogy nem írtunk. Csak gyakoroltunk.
Aztán harmadik óra kísértetmű volt, Ninstein professzornővel. Még a legádázabb ellenségemnek sem kívánnám az orosz kísértetművet. Egy borzalom! Egy rendes halált nem tudtak megírni! Csupa groteszk. De úgy tűnik, a nagy kísértetműértők értékesnek tartják, ha már egyszer benne van a kínzórendben... vagy csak minket akarnak szívatni.
A következő óra holt nyelv volt. Bezzeg ebből nem maradt el a beígért dolgozat! Wauhbert profasszonynál nem is lehet erre számítani. De legalább a témakör elviselhető: misztikus és megmagyarázhatatlan dolgok.
Ötödik óra gyanánt végig ültünk egy laza agyműködéstant Kresnyikkel az emeleti kriptában. Itt vannak a legújabb hullák az egész akadémián, de nem valami csúcsminőségű darabok.
Ezt egy laza számmisztika óra követte, amin a csontgráf elméletet vettük. Az utolsó óránk pedig általános nekromancia volt (ismét Kresnyikkel), de az előrehozott halálvizsgák miatt agybázis kezelés feladatokat csináltunk.
Nos, ilyen egy normális nap a Stephanus Mágus- és Nekromantaképző Akadémián. Ki szeretne átiratkozni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése