Tükör suli - 2. rész

2.

 Ma rendkívüli gyűlés volt a kápolnában. Senki sem tudta az okát, de sokan a végzős nekromanták legutóbbi szórakozására tippeltek. (Azóta sem sikerült kifogástalan állapota visszaállítani a hullákat. Tegnap olyan rossz volt a helyzet, hogy 21-ből csak 3 működött.) 

 A professzorok is furcsán viselkedtek: egy részük idegesen pislogott felénk és folyton csendre intett, míg mások olyan szadista pillantásokat vetettek ránk, hogy mindenkit kivert a víz. 

 Természetesen egyik sem gátolt meg bennünket a beszélgetésben és a találgatásban. Sőt, minél tovább kellett várnunk, annál nagyobb lett az általános zsivaj. Már a megbűvölt papírrepülők is előkerültek és idézett állatszellemek kezdtek röpködni a fejünk felett, amikor a teremben pillanatok alatt eluralkodott a csend. 

 A Mester lépett be az egyik oldalajtón keresztül, s jelenléte elég volt ahhoz, hogy azonnal elüljön a lárma. Minden tekintet felé fordult és kíváncsian vártuk, hogy elkezdjen beszélni. 

 - Ifjak! – zengett végig hangja a termen. – Szomorú okból kellett ma gyűlést elrendelnem. – Pillanatnyi szünete tartott, kíváncsiságunk pedig rohamosan csapott át félelembe. Amikor így kezdte a Mester a beszédét, annak sosem volt jó vége. – Szomorú és szégyenteljes okból. Mint tudjátok, iskolánk egyike az ország legjobbjainak. Ezért az eredményért pedig minden évben keményen meg is dolgozunk. Ám úgy tűnik, sokan közületek nem érzik át ennek a fontosságát – jelentőségteljesen végignézett rajtunk. - Akadémiánk jó hírneve forog kockán! S ennek érdekében, sajnos, kénytelen vagyok lépéseket tenni. 

 A levegő megfagyott körülöttünk. Szinte vágni lehetett a feszültséget. Senki sem beszélt, senki sem moccant. 

 - Sajnos, kénytelen vagyok rendkívüli jegyértékelést elrendelni. 

 Mindenki megdöbbent. Soha, semmilyen esetben nem fordult még elő, hogy előrehozták volna a félévi értékelést. Hiszen alig telt el egy hónap az utolsó óta! 

 - Nyugalom, gyermekeim, nyugalom! – Arcán szerető mosoly terült szét, de szeméből sugárzott a ridegség. – Minderre csak akkor kerül sor, ha egy hónapon belül nem sikerül növelni az akadémiánk átlagát. Biztos vagyok benne, hogy megbirkóztok a feladattal. 

 Többen összenéztünk. Ez inkább hangzott fenyegetésnek, mint megnyugtatásnak. 

- Még valami. A kripták hullái az akadémia tulajdonát képzik. A kínzórendben pontosan megtalálható, hogy milyen büntetés jár az iskola tulajdonának megrongálásáért. Azt hiszem, senki sem szeretné elintézni a saját azonnali elszállítását. De ha mégis – folytatta továbbra is kedvesen mosolyogva -, akkor állok rendelkezésére az illetőnek a nap bármely szakában. 

 Még egyszer végignézett rajtunk, felmérve szavai hatását, aztán távozott azon az ajtón keresztül, amelyiken belépett. De a csend még másodpercekig nem oldódott. Mindannyian döbbenten ültünk. 

 Javítani az átlagunkon. 

 Javítani... 

 - Hiszen ez lehetetlen! - suttogta kétségbeesetten a mellettem ülő. 

 - Igen, ez az... - válaszoltam színtelen hangon. 

 Vajon ki lesz a következő?

Kicsit sokáig tartott, de végre elkészült a második része a Stephanus Mágus- és Nekromantaképző Akadémia mindennapjait bemutató sorozatnak.

Már készülőben van a 3. rész is! : )
Link az 1. részhez: Tükör suli - Bevezetés és 1. rész