Halli-hó, mi a manó?
Na jó, nem manó, csak gond és bosszúság. És hogy miért? Mert ÉRETTSÉGI van!
Legalábbis előrehozott. 1, azaz egy darab tantárgyból. Továbbá e mellé még az év vége is közelít, ergo minden tanárnak eszébe jut, hogy kevés a jegy, "illene" valami évzáró dolgozatszerűséget íratni a diákokkal.
Vagy ez csak nálunk fordul elő? Nem hinném...
A szép az egészben pedig az, hogy (mint általában mindig) tanítóink alkalmi süketségben szenvednek, mikor megemlítjük, hogy "hát de aznap már 3 tantárgyból írunk". Az olyan recsegő-ropogó famondásoktól pedig, mint hogy "diákok vagytok, az a dolgotok, hogy tanuljatok", meglehetősen tele van a hócipőm.
Igen, diák vagyok. Igen, tanulnom kell. De ez még nem jelenti azt, hogy bele is kell fulladnom a tanulnivalóba. Márpedig a tananyag mennyisége egyenlő egy tenger nagyságával (azt hiszem innen a kifejezés, hogy "tengernyi tanulnivalóm van").
Természetesen igazuk van bizonyos szempontból a tanároknak: tanulni kell, főleg ha később azzal a munkával szeretnénk foglalkozni, amit megálmodtunk magunknak.
Néha nem is magával a tanulni valóval van gond, hanem az idővel. Mert, mint köztudott, időből sosincs elég.
Ez lehet amiatt, hogy túl sok tennivalónk van (családi, iskolai, személyes, kutyás, macskás, akváriumos... stb. egyéni "szoc.problem").
De az is gyakori, hogy sokan nem osztják be jól az idejüket: "elbambulnak" tanulás közben, elbeszélgetik az időt vagy valamilyen más tevékenységgel úgy elszaladnak az órák, hogy mire észbe kapnak, már vége a napnak.
Ám van olyan is, amikor a tanulás elhanyagolásának semmi köze az időbeosztáshoz, s csupán természetes emberi lustaságról, avagy nemtörődömségről van szó.
A "tanulni-kell-de-(m)ennyit(?)" probléma tipikusan olyan dolog, amit nem lehet fekete-fehérként besorolni. Egy kicsit mindenkinek igaza van és egy kicsit mindenki téved. Ráadásul minden diák, tanár, iskola más-más, egyedi helyzetben van, éppen ezért végső, abszolút "igazságot" tenni ebben az ügyben nem lehet.
Viszont tény, hogy bizonyos helyeken túl vannak terhelve a diákok és vannak feleslegesen megtanított dolgok. De ez egyénenként változó, hiszen míg egy programozónak nincs szüksége arra, hogy részletesen tudja Bach munkásságát, addig egy karmesternek nem árt tisztában lennie vele. (Csak egy kitalált példa a dolgok érzékeltetésére.)
Személy szerint én szeretek tanulni, mert érdekelnek az új dolgok. Viszont a szabadidőmet (amit szeretnék este 6 előtt is kiélvezni) nem akarom ennek szentelni. Van más elfoglaltságom is, amivel szívesen foglalkoznék anélkül, hogy Damoklész kardjaként lebegne felettem a "rossz-jegyet-kapok" átok. (Többek között ilyen az írás is, amire az utóbbi időben alig jutott érkezésem.)
Jó megoldást, természetesen (vagy még inkább sajnos) nem tudok.
Ha több szabadidőt "teremt" magának az ember, az sok esetben a jegyei rovására megy. Ha viszont az osztályzataira koncentrál a diák, akkor a szabadideje csökken.
Eléggé idegesítő...
De ezért kell leleményesnek lenni - és a leleményesség, mint az köztudott, a diákok legnagyobb erénye. ; )
(Ui.: Ha valaki tudja, hogy hol lehet időnyerő szerkezetet vásárolni, küldjön egy e-mailt! ^ ^ )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése