- Szabad egy táncra? - nyújtotta felém kezét, s türelmesen várta döntésemet.
Fájdalmasan szép volt. Magas, sudár alakját tökéletesen kiemelte a fekete szmoking. Hullámos, gesztenyebarna fürtjei lazán összefogva keretezték nemes vonásait, fekete, mandulavágású szeméből magabiztosság sugárzott.
Mit mondhattam volna? Egy ilyen férfit nem lehet elutasítani. Kinyújtottam a kezem és az övébe helyeztem.
Ezzel megpecsételődött sorsom.
Lelkem mélyén tudtam, hogy a tánc után végem. Egy pillanatra fájdalmasan belém hasított a felismerés: nem menekülhetek...
De nem érdekelt. Biztonságban éreztem magam és teljesen elvesztem abban a titokzatos fekete szempárban.
Úgy táncoltunk, ahogy ember még soha. Lábunk alig érte a földet. Ő vezetett, én pedig követtem. Megszűnt számomra a külvilág. Átkarolt, forgatott, hozzám simult, majd eltávolodott. S mindezt olyan természetes lágysággal, amire ember nem képes.
Úgy tűnt, hogy a zene sohasem akar véget érni. Nem is akartam, hogy vége legyen. Itt akartam lenni... Vele akartam lenni.
Nem máshol. Nem mással. Ebben a pillanatban minden tökéletesnek és álomszerűnek tűnt... És ebben a pillanatban felrémlett előttem egy átható, zöld szempár.
Nem máshol. Nem mással. Ebben a pillanatban minden tökéletesnek és álomszerűnek tűnt... És ebben a pillanatban felrémlett előttem egy átható, zöld szempár.
Csak egy villanás volt az egész. Mégis szétrombolta a tökéletesség keltette illúziót. Az álomkép darabokra hullt körülöttem.
Tisztán láttam a terem minden részletét, hallottam a jelenlévők halk moraját, a poharak koccanását.
S megláttam partnerem valódi arcát, a gyönyörű maszk alatt rejtőző irtózatot. A halott arcot, a sötét, üres szemüreget, a sárga fogakat.
Gyomrom felkavarodott, rosszullét környékezett.
El akartam lökni magamtól, de erősen fogott. Sikítani akartam, de nem jött ki hang a torkomon. Esdeklő pillantásomat a tömegre emeltem, de mintha nem is látták volna vergődésemet.
"Élnem kell! Érte! Azoknak a zöld szemeknek a gazdájáért! Nem hagyhatom magára!"
De már túl késő volt. Csapdába estem... a halál csapdájába.
Ahogy visszafordítottam fejem a rém felé, megértettem mindent: ellene nem küzdhetek.
Még egy utolsó elkeseredett próbálkozást tettem a szabadulásra, de nem sikerült.
Sorsomba beletörődve lehorgasztottam fejem, és vártam, hogy véget érjen a zene... hogy véget érjen az életem.
A sorozat részei:
- Danse Macabre ~ Nyitány
- Danse Macabre ~ I. tánc Appassionato (ezt olvasod)
- Danse Macabre ~ II. tánc Tranquillo
- Danse Macabre ~ III. tánc Fortissimo
- Danse Macabre ~ IV. tánc Ostinato
- Danse Macabre ~ V. tánc Dolente
- Danse Macabre ~ VI. tánc Piacevole
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése