Ahogy tegnap ígértem, itt egy újabb kis szösszenet. Ugyanannak a történetnek a részeként. Elöljáróban annyi, hogy azoknak, akik járatosak a számítógépes játékok terén, ismerős lehet a "jelenet", mert Assassin's Creed ihletésű az egész (nagyon jó játék, az egyik kedvencem). : )
A harangtoronyban állok, a főtérre néző oldalon. Éppen ki
akarnak végezni három ártatlan embert. A tér tele van emberekkel. Ordítoznak.
Élvezik a vérontást. A parancsnok fel-alá járkál az emelvényen. Szemében
gyilkos fény csillog. De ma nem lesz vérontás. Behunyom a szemem és leugrok.
Harminc méter zuhanás. Talpra érkezek. A téren mindenki az emelvényt nézi. Nem
vesznek észre. Finoman előre furakodok a tömegben. Néhányan méltatlankodva
morognak, de túlzottan leköti őket az előadás. Már az emelvénynél járok. Nem
hallok mást csak a szívem dobogását. Az izmaim megfeszülnek. A parancsnok
megáll pont előttem. Valamit mond, mire a tömeg még jobban ordít. Átugrok az
őrök felett. A csuklyám hátra csúszik. A parancsnok hirtelen támadt dühét
kétségbeesés váltja fel. De már nincs több ideje cselekedni. Penge villan a
kezemben és…
Igazán rövidre sikeredett, de szerintem így pont jó. : )
Szerintetek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése